1. fejezet

 Hozzáadunk 4 csepp gránátalmalevet és tíz perc múlva hétszer meg kell keverni.

Hermione Granger bájitaltanon ült, és mint mindig, a legjobbra törekedett. Persze ezt a professzor minden egyes alkalommal látta rajta, de sosem tette szóvá. Sőt igyekezett minél több hibát kicsikarni a griffendéles lányból. Ahogy azt kell, tíz perc múlva megkeverte a főzetet, ami ettől halványlilává változott. Beletöltötte az üvegcsébe, ráírta a nevét és kivitte Piton professzor íróasztalához. Visszament, és elpakolta a tanszereit, de ahogy sétált kifele a teremből, leverte az egyik mardekáros főzetét.

- Jaj, bocsánat. Nem volt szándékos.

- Legközelebb jobban vigyázz, sárvérű, mert véletlenül eltalállak egy Gumilábrontással!

- Elég! Granger, öt hét büntető munka.

- De, professzor, nem volt szándékos! – mentegetőzött a lány.

- Maguk sosem tanulják meg, hogy ilyenkor csöndben kell maradni? Hát azért vagyok itt, hogy tanítsak, nem igaz? Akkor legyen nyolc hét büntető munka és száz pont a Griffendéltől. – Ezt olyan élvezettel mondta, mint még soha semmit. Örült, hogy végre van alkalma helyre tenni a kis eminenst.

A lány meg sem bírt szólalni. Egyrészt, mert mérhetetlenül mérges volt a professzorra, másrészt szégyellte magát. Szégyellte azt, hogy feleselt, és száz ponttól fosztotta meg a házát. Dühösen kirobogott a tanteremtől, és megcélozta a nagytermet. Leült, szedett a tányérjára ebédet, és dühösen turkálni kezdett benne. Pár perc múlva két legjobb barátja is csatlakozott hozzá.

- Hermione, ne legyél mérges. Piton már csak ilyen szőrösszívű. – Ült le mellé Harry.

- Nem Pitonra haragszom, hanem magamra.

- Megeszed a csirkét? – Mondta szokásos modorával a legfiatalabb Weasley fivér.

- Nem. - Ron elé tolta a tányérját.

- Te csak megvédted magad. Én is ezt tettem volna.

- Kösz Harry, hogy megpróbálsz felvidítani, de még túlságosan haragszom. Talán estére jobban leszek. – mosolygott a fiúra.

Megették az ebédjüket, és mentek a következő órára. Mikor véget ért a nap, Hermione már nyugodtabb hangulatban ült a fotelben, és olvasgatta az átváltoztatástan könyvét. Nem zavarta a sok ember csacsogása, vihogása. Mivel Lavander és Parvati a szobatársa, már hozzá szokott. Észre sem vette, amikor Ron lerobogott a lépcsőn, és leült a kanapéra.

- Szia, Mione. Elfelejtetted már a Piton incidenst?

- Igen, Ron, elfelejtettem, de hála neked megint eszembe jutott. – Forgatta mogyoróbarna szemét.

Nem lehet, hogy Ron tényleg ilyen tapintatlan.

- Jut eszembe, jött egy leveled. –Elővett a zsebéből egy borítékot, és letette az asztalra Hermione elé.

- És ez mit keres nálad? Tudod mit? Nem érdekel. –Felvette az asztalról, és olvasni kezdte.

A büntető munkája este nyolckor kezdődik.

Remek. Már csak öt percem van, hogy odaérjek. Kösz, Ron, igazi jóbarát vagy.

Felpattant a karosszékből, és elindult a pince felé. Nem tudta hogy késett-e, de nagyon remélte, hogy nem. Ki tudja, mennyi büntetőmunkát sózna még a nyakába. Bekopogott és kinyílt az ajtó.

- Késett. – Piton elégedetten vigyorgott az ajtóban.

- Elnézést, de nem kaptam meg időben a levelét.

- Pont, ahogy egy girffendélestől vártam. Mentegetőzik. – mondta hideg szemeket meresztve a lányra.

Félreállt, hogy beengedje a megszeppent lányt. Bementek a dolgozószobába és Piton leült az asztala mögé.

- Nos, mi a feladatom professzor?

- Van ott pár főzet. Ismerje fel őket, és hogy mi a hiba bennük.

Ez igazán nem lesz nehéz.

Csakhogy rosszul gondolta. Vagy egy órája nézegette, elemezgette a főzetet, de sehogy sem jutott egyről a kettőre.

- Hogy áll? – Kérdezte minden érdeklődés nélkül.

- Sajnálom, professzor, de nem tudom, hogy melyik milyen főzet. – Válaszolta kicsit fáradtan a lány.

- Nem hittem, hogy megélem ezt a pillanatot.

- Nem segítene, professzor?

- Nem. – Ostorként csattant ez a hideg szó a lányon

- Kérem… Ha egyedül próbálom meg kitalálni, még holnap este is itt leszünk. – Kérlelte a professzort.

Ezt az igen merész visszaszólást Piton már nem nyelte le.

- Először is: maga lesz itt, nem pedig mi. Másodszor: vigyázzon a szájára, mert a végén kirúgatom.

Hirtelen rádöbbent, hogy ez tényleg megtörténhet, ezért inkább csendben folytatta a büntetőmunkáját. A második óra után Piton megkönyörült rajta.

- Holnap ugyanekkor várom. Most menjen, mielőtt meggondolom magam.

Hermione úgy iszkolt ki a teremből, mint akit bottal kergetnek. Pár perc múlva már fent is volt a hálókörletében, és gondolkozott.

Vajon milyen bájitalok lehettek? Biztos valami bonyolult. Gondolhattam volna, hiszen Pitonról van szó. Sosem könnyíti meg a diákok életét. Főleg a griffendélesekét.

Mivel nem jutott sokra, elment lezuhanyozni. Mikor visszajött megtörölte magát, és felvette a kedvenc pizsamáját, ami egy szép hálóing volt, a varrás mentén csipkével díszítve. Mikor Mrs Weasley belátta, hogy nem kislány már többé, ezt vette neki a tizenhatodik születésnapjára. Ez pont jól jött, mert tavaly szakadt el a régi. Befeküdt a paplan alá, és magához ölelte a maciját. Még 5 évesen kapta a nagymamájától Maci urat. Mikor kezdett melege lenni rájött, hogy hülye ötlet volt a takaró, és kitakarózott. Tavasszal már túl meleg van hozzá. Még elmélkedett egy kicsit, majd elaludt.

Másnap reggel kótyagosan ébredt, még álmában is a bájitalokat elemezgette. Ránézett az órára, ami délelőtt tizenegyet mutatott. Szombat lévén nem kellett sietnie, így kényelmesen felkelt, felöltözött és közben Pitont átkozta, hogy miért kell neki hétvégén is bájitalokat elemezgetnie.

Lement reggelizni, és miután befalt pár pirítóst, belevetette magát a leckék halmazába. Már majdnem hatot ütött az óra mire kész lett.

Talán utána kellene néznem a bájitaloknak. Vagy legalább olvasgatni róluk egy kicsit, hogy ne tűnjek teljesen hülyének Piton előtt.

A gondolatot tett követte, és a maradék két órát bájitaltan könyvek tanulmányozásával töltötte, majd este nyolckor bekopogott Pitonhoz.

- Most pontos volt.

- Igyekeztem, professzor úr.

Bement a dolgozószobába, és a bájitalokkal teli üstök mellé állt. Kellemes vaníliaillat csapta meg az orrát, de nem tudta eldönteni, hogy az üstöknek, vagy Pitonnak van ilyen kellemes illata. Végül megállt a tegnap esti üst mellett.

- Tudja, mi a dolga.

Elkezdte ugyanazt a „táncot”, mint tegnap este, de most se jutott sokra vele. Az is rontott a helyzeten, hogy Piton mellőle figyelte szokásos gúnyos pillantásával.

- Valami baj van, Granger?

- Hát… még mindig nem tudom, hogy milyen bájitalok ezek. – Mondta szégyellősen a barna hajú lány.

- Ez esetben a büntetőmunka helyett járjon el korrepetálásra.

- Tessék?! - Lepődött meg a lány. Hirtelen nem fogta fel, hogy Piton korrepetálást ajánlott fel. Ha jól tudta ilyen még sosem fordult elő.

- Ha nem tetszik, szenvedjen csak, amíg nagynehezen megtalálja valamelyik ritka könyvben ezt a bájitalt.

- Nem, csak… váratlanul ért. Ez minden.

- Akkor máris elkezdjük a korrepetálást. Ez az úgynevezett Hárító főzet. – Kezdte a magyarázatot kedvenc professzorunk.

- De hisz ez RAVASZ szintű főzet.

- Tudja, melyik kategóriába tartozik, de nem ismeri fel. Jellemző. – Motyogta mérgelődve.

- Igen, mert csak futólag olvastam róla.

- Lényegtelen. Amit tudnia kell róla tömören, hogy ha megissza, mindenkit, aki ártó szándékkal közeledik a fogyasztója felé…

-… áramütésszerű csípés éri. – Fejezte be a mondatot.

- Csak futólag mi? Rendben, mára ennyi. Holnap ugyanekkor ugyanitt.

- Tanár úr…

- Mit akar?

- Miért segít nekem a tanulásban? – -kérdezte bátortalanul.

- Ez egyszerű. Még maga is rá fog jönni.

- Rendben. Jó éjt.

Kiment a pincéből, de nem ment még fel a Griffendél toronyba. Kiment a parkba, hogy egy kis friss levegő kitisztítsa a kavargó gondolatait. Felnézett a tiszta, csillagos égboltra és egyszerűen nem értette. Miért segít neki Piton? Hiszen minden diákot utál. Na persze a mardekárosokat nem. Akármennyire gondolkozott, nem jutott többre, mint hogy fáradt, és azonnal ágyra van szüksége. Felment a hálókörletébe, átöltözött, és álomra hajtotta a fejét.